Magyar rovásírás leletek 2

1, Az őshaza néptörténete

AZ ŐSHAZAI NÉP TÖRTÉNETE:

A történeti idők hajnalán, vagyis a jelenlegi tudományos eszközeinkkel elérhető legrégibb korban az őshaza magyar népességét két, egymástól távol eső csoportra oszolva találjuk, a természeti katasztrófától megkímélt hegyek között:

1. a Kaukázus vidékén,

2. Délkelet-Afrikában.

Ha utóbb e két csoport egymással egyesült és közös hun magyar nemzeteket alakított ki, akkor az őshaza közéjük eső részeit megelőzőleg ezekből az ősi központokból kellett benépesíteniük. Olyasformán, hogy az északi menhelyről Dél felé, a déli menhelyről pedig Észak felé terjedt a lakosság.

Kép 1

Nem engedi a honlap a képek feltöltését, katt a sárga sávra a képekért.

AZ ŐSHAZA ÉSZAKI FELÉNEK BENÉPESÍTÉSE

A régészek az emberi települések legrégibb nyomait északon a Kaukázusban, a Kaspi- tó alatt, a Tigris felső vidékén és a Zab-folyó mentén, valamint a Jordán völgyében és a Taurus lábainál észlelték és keletkezésük idejét Kr. e. 6800 és 6500 közé helyezték. Ezek még elszigetelt telepek voltak, az ősi menhelyről kimozduló nép első gyarmatai. A következő két és félezer esztendő alatt e telepek sűrűsödtek és a Termékeny Félhold lefelé hajló száraiban is megjelentek. E csiszolt kőkori telepeket térképünkön pontokkal jelöltük.

Kép 2

 Ha ezeket a pontokat vonalakkal összekötjük és figyelemmel vagyunk az időrendre, valóban azt látjuk, hogy a magasabb fekvésű helyekről történt a szétágazás, a földrajzi adottságok által előírt útvonalon, a Kaukázusból nézve délkelet illetve délnyugat felé.

A legkorábbi magyar gyarmatok ránk maradt nevei, a velük kapcsolatos képírásos szövegekkel együtt, a népesség fokozatos szétterülésére közelebbi felvilágításokat is nyújtanak. A Tigris és a Zab találkozásának vidékén a legősibb két emberi település neve a szakemberek átírása szerint AR-PACH vagy AR-PACH-i-YAS és QALET-JARMO (Kr. e. 6500).

Időrendben utánuk következett (Kr. e. 4500) SAM-AR-RA, MAT-AR-AH, GA-URA és AR-BELA. A Tigris-folyó ez időbeli neve IDI-KLAT, az Eufráteszé BUR-UTU, az Eufrátesz középső szakasza alatt elterülő mezőföldé pedig MESO-POT-AM-JA.

 A Tigris mentén szervezték meg a KALDI vagy KALTI nevű országot. (=Keleti ország).

 A szétterülő nép ez első történelmi emlékeiben többször szerepel nyelvünk:

 Úr (UR, AR) szava;

 látjuk ott Kelet szavunkat a Qalet- Jarmo, Idi- Klat és Kaldi (Kalti) nevekben;

 a hon értelmű Mat, Ma összetevő elem a Matarah, Jarmo és Mesopotamja névben;

 Szem szavunk a Szamarra névben;

 víz értelmű Bor szavunk a Burutában;

 Mező szavunk a Mesopotamjaban;

 Jós szavunk az Arpachi- Yasban;

 ismerős az Ar- Belában szereplő Béla, melynek ,férfi' jelentését a Bál szóval kapcsolatban már tudjuk.

 Az Idi szót az Idi-Klatban más nyelvészek kutatásai alapján a régi magyar folyót jelentő ,ügy' szóval azonosíthatjuk (v, ö. Fekete-ügy);

 Burutu ,utu' ~ részlegét több hasonló név összevetése alapján Út szavunkkal azonosítjuk; a Mesopotámiában is szereplő ,pot' részleget a törvényszerű lágyulás (P = F; T = D) alapján Föld (főd) értelembe vesszük,

 Gaurában pedig kő szavunkat látjuk (G=K), mint ezt a kérdéscsoportot már fejtegettük.

Ezek szerint a Termékeny Félhold legfontosabb tíz neolitikus helyneve egytagú magyar szavak összetételéből keletkezett és egyik- másiknak értelmét a megadott ábécés átírásból is kitalálhatjuk.

Qalet- Jarmo mai helyesírásunkkal: Kelet Gyarmata;

 Kaldi vagy Kalti: Keleti ország (Kel-Ta);

 Idi- Klat: Keleti ügy (folyó);

 Szamarra: Szemúr vagyis a Napisten otthona;

 Matarah az a hely, ahol a Magyar ős lakott;

Ar- Beles: Bál Úr, a termékenységi isten székhelye;

Burutu: Bor Útja;

 Mesopotamja: Mezőföldből álló ország (Ma);

 Gaura: Kő Ura, vagyis az ország urának székhelye.

Kép 3

Ha elolvasták a több mint száz lelet értelmezését melyet bemutattam, ezt a térképet már nem hiszik el...

Kép 4

Köszönet dr. Baráth Tibor úrnak (Canada) a kutatómunkájáért.

Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.

2011-10-29.

Az Ur-i királysírok és temető feltárása és kincsei

(Katt a cikkhez a címre.) Idézet a tanulmányból.

"Ur városában ...Csaknem 2000 temetkezést találtak, ezek közül sok nagyon gazdag leletanyagot tartalmazott. A temető legrégebbi sírjai a Jemdet Nasr kultúráig nyúlnak, a királysírok az Első Ur-i Dinasztia idejére becsülték...A sírok többségét még az ókorban kirabolták, de ahol a leletek túlélték az évezredeket, ott gazdag leletanyagot és sok emberi testet találtak. Volt sír, ahol hetvennégy testet találtak. A testek hol a jobb, hol a bal oldalukon feküdtek, felhúzott lábakkal elrendezve. (Mint a magyar temetkezés e korban.-szerk.)

 Látunk mindenféle képeket, de egyet szeretnék bemutatni:

Kép 5

A Biblia előtti korban a magyar népek ilyen magas kultúrával rendelkeztek, villanyt használtak, volt távfűtés, szennyvízelvezetés, hideg-meleg vezetékes víz, és számítógépekkel is dolgoztak.

További idézet a cikkből:

"A Kis-i, Ur-i, Eridu-i, Ubaid-i koponyaleletek megegyeznek egymással, és hasonló jellegzetességeket mutatnak - ezek és más csontmaradványok segítségével képet kaphatunk a sumérok kinézetéről. Különböző leírások alapján ilyen képet kaphatunk róluk: koponyájuk nagy méretű volt, Magas koponyaboltozat jellemezte őket, állkapcsukon jellegzetes dudorokkal (mental protuberance), az állkapocs gyakran előreugró, felfelé szélesedő, erőteljes állkapocsszöglettel. Markánsnak, keménynek és metszőnek jellemezhető. Úgy tűnik, orruk egyáltalán nem volt olyan nagy, mint azt az ábrázolásaikról gondolnánk. Keskenyebb orr, magas orrnyereggel. Karakteres, határozott arcvonások jellemezhették őket.

A férfiak átlagos magassága 170 cm-t körüli. Az ubaidi csont leletek megegyeznek a hasonló korú Eriduból, Kishből, Urból származó maradványokkal és mindezek megegyeznek a későbbi sumér leletekkel, ami durván ellentmond az ubaid-elméletnek (ubaid mint nem sumér kultúra). Pu-abi királynő nyaka viszonylag rövid, de tibia (sípcsont) csontja 32.2 cm volt - feltéve ha egyebekben átlagosan arányos alkat volt -, ez a csonthosszúság megfelel egy 163-165 cm-es nő magasságának. (az Ur excavations c. könyvben kereken tíz cm-nyit tévedtek a csonthosszúság-magasság számításánál) Ez a magasság annál is meglepőbb, mert a mai magyar nők átlagmagassága sem több (163-165 cm). A sumérok alkata: erős csontozat, izmos alkat."

A mai magyar férfiak és nők leírására ismerünk, újabb bizonyíték, hogy a sumér-nek nevezett nép, magyar nép volt. Akik kultúráját az úr (asszúr uralkodója) lerombolta. A magyar népek sorsát megtaláljuk az asszír halállistákon.

2014-04-27.

Az eoldal.hu megszűnése miatt e honlapra átmentve 2023.01.26.