Magyar rovásírás leletek 2

A Kádasi = Kadesi csata K.r.e. 1296.

Miután mind a három keleti magyar ország:

 Mezopotámia,

Egyiptom és

Hétország egyformán birodalommá alakult és egymással szomszédosak lettek, el kellett dönteni, meddig terjedjen egyikük és másikuk befolyási övezte a határzónában és mi legyen a viszony a három kolosszus között?

Mellőzve a kézikönyvekből megtudható részleteket, csak az egyiptomi és hettita párbajt említjük, amely évtizedekig tartott s annak során a leghíresebb csatát az Orontész folyó mentén, (Kádasnál=) Kadesnél Kr. e. 1296-ban vagy 1286-ban vívták; II. Ramás egyiptomi és Muvatilis hetita király személyes részvételével.

Az ütközet lefolyását egyiptomi és hettita források egyképpen leírják és ezek kritikai vizsgálatából kiderül, hogy a hettiták győztek, akik Ramás király egymástól elszakadt hadoszlopait bekerítették, embereit letiporták és maga Ramás is csak személyes vitézségével tudott kimenekülni a körülötte bezáruló gyűrűből.

A győzelmet a hettiták ellenfelük taktikai hibájának és saját harci kocsi parkjuk fölényének köszönhették.

Idézet a történetéből, más tollából: "

Az ókori kelet legnagyobb csatája a kádesi (más átiratokban qadesi, qádesi) csata volt, mely Krisztus előtt 1274 -ben a terjeszkedő Egyiptom és vele rivális Hettita Birodalom közt zajlott. A történelem során ebben a csatában vetették be a legtöb harci kocsit szám szerint mintegy 5000 -et. Ebből 2000 darab kétszemélyes egyiptomi volt, 3000 darab pedig háromszemélyes hettita. A harci kocsikon kívül több mint 38 000 gyalogos vett részt a hadjáratban (18 000 egyiptomi és 20 000 hettita).

A hatalmas ütközet helyszíne - Kádes városa - ma Szíria területére esik, és a korabeli időkben Fönícia belső területein helyezkedett el. A vidék az időszámításunk előtti XIII. században a két legnagyobb hatalom befolyási övezetének épp határvidékén feküdt, mintegy szimbolizálva az évszázados versengést a birodalmak közt.

Kik voltak a hettiták?

A hettiták ókori anatóliai nép voltak, akik Hatti történelmi régióban (a mai Közép-Törökország területén) éltek. A hettiták elsőként egyesítették Anatólia területének nagy részét. Első jelentős királyuk I. Labarnasz (vagy Tabarnaš) i. e. 1664 körül Hattuszasz városába helyezve székhelyét - mely szinte bevehetetlen erődítmény volt a fennsíkon - egy birodalom kiépítésébe kezdett. I. Hattuszilisz utódja, I. Murszilisz i. e. 1595-ben végigvonult a fiatal Mitannin, elfoglalta Jamhadot, majd egy időre Babilont. I. Murszilisz halálát követően belső forrongások és a hurrik fokozódó vándorlása miatt magterületeit kivéve a hettita uralom a i. e. 16. – 14. századokban meggyengült. A hettiták országa számára a fénykor, a Hettita Újbirodalom kezdete I. Szuppiluliumasz (i. e. 1344-1322 ) uralkodása volt.

Ő apját, III. Tudhalijaszt követte a trónon. Már korábban kitűnt hadvezéri érdemeivel, mivel legyőzte az országot északról fenyegető kaskákat. Kihasználva a kínálkozó helyzetet, meghódította a belviszályban meggyengült Arzawát, majd az ugyanilyen problémákkal küszködő Mitannitól elfoglalta Isuwát és Kizzuwatát, végül Tusratta ellenében számos hadjáratban végleg meggyengítette és az asszírok közreműködésével megosztotta Mitannit.

Birodalma átszervezéséhez hozzátartozott, hogy meghódította Szíriát, és az itt létrehozott kis bábállamok élére saját fiait nevezte ki. (Így került Telipinus Aleppó, Pijassilis pedig Karkemis élére, és így alapíthattak önálló dinasztiát.) Egy másik fiát, Zannanzast Egyiptomba küldte, hogy a fáraó özvegyét feleségül vegye, ám őt út közben megölték. I. Szuppiluliumaszt végül az a járvány állította meg, melyet állítólag egyiptomi foglyok hurcoltak be közéjük: maga a király is a betegség áldozatául esett. Kádes városát Etakkama uralkodásának végén, i. e. 1312 körül ostrommal foglalták el a hettiták, de helyét Etakkama fia, Ari-Tesub foglalta el. Ari-Tesub kényszerből hettita vazallus lett, ettől kezdve Kádes a hettita érdekszférába került. Küszöbön állt tehát a háború az időközben szintén Szíria felé terjeszkedő Egyiptommal.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hettita_Birodalom

A háború Egyiptom és a hettiták közt

A hadjárat megindítására Ramszesz uralkodása negyedik évének vége felé került sor. Célja felé haladva először több kikötővárost foglalt el, majd a hettiták egyik vazallus városállamát, Amurrut. Itt katonákat hagyott hátra, és távozott a városból, hogy felkészüljön az összecsapásra a hettitákkal. Ramszesz távozása után azonban Amurru királya értesítette a történtekről a hettitákat. II. Muvatallisz hettita király szövetségeseivel hatalmas sereget toborzott, mely a korabeli feljegyzések szerint 37 000 gyalogos katonából és 2500 harci szekérből, más források szerint 20 000 gyalogosból és 3000 harci szekérből állt. Az adatok ellentmondásai miatt nem állapítható meg, hogy Ramszesz jóval kisebb, vagy alig kisebb, húszezres sereggel indult a hettiták ellen uralkodása ötödik évének tavaszán, hozzájuk csatlakoztak az Amurruban hagyott csapatok. A négy hadtestre (Amon, Ré, Ptah és Széth) osztott sereg letáborozott Kádestől délre. Itt az őrök elfogtak két beduint, akik bevallották, hogy a hettitáktól szöktek el, hűséget esküdtek Ramszesznek, és elmondták, hogy a hettiták még mindig kb. 200 kilométerre járnak Kádestől, sőt megálltak és letáboroztak Halpa környékén, mert félnek megütközni vele. Ramszesz, úgy gondolva, hogy a hettiták még csak Halpánál járnak, azonnal elindult, hogy elfoglalja Kádest, nem tudván, hogy a két beduin valójában Muvatallisz kéme volt, akiket azért küldött, hogy félrevezessék az egyiptomiakat. Muvatallisz seregei valójában az Orontész folyó túlpartján, a kádesi hegyek mögött rejtőztek a király öccse, a későbbi III. Hattuszilisz király parancsnoksága alatt.

Ramszesz serege ketté-, majd négy felé válva közeledett Kádeshez, nem sejtve, hogy a város mögött maga Muvatallisz várja őket seregével. Ramszesz menetelése Kádes felé hadászatilag műkedvelői séta, annyira tervszerűtlen volt. Teljesen megelégedett a foglyok kihallgatásával szerzett információkkal és mindenféle felderítés nélkül indult meg. A hadsereg azonban négy részre szakadt, hadtestei külön-külön, kapcsolat nélkül vonultak, mintha csak Egyiptom földjén járnának. A Ré és Ámon hadtestek Ramszesz parancsnoksága alatt álltak, a Ptah és Széth hadtesteket a folyó és erdők választották el tőlük, és ez utóbbi kettő még Sabtuna mellett vesztegelt, amikor Muvatallisz már akcióba lépett.

A félretájékoztatott Ramszesz az igazságra csak két hettita futár elfogása után jött rá. Azonnal futárokat küldött a leszakadt és az Orontész túlsó partján haladó Ptah és a Széth hadtesteknek, hogy mielőbb zárkózzanak fel; ám mielőtt a fáraó serege egyesülhetett volna, Muvatallisz mintegy 2500 harci kocsival támadást intézett a Ré hadtest ellen. Az élen járó Amon-hadtest már Kádes alatt volt és táborozásra készült, éppen azon a helyen, ahol reggel még Muvatallisz táborozott. A hettita sereg a nap folyamán Kádes alatt átkelt az Orontészen, majd Kádes felett újra átkelt rajta, így szembetalálta magát az egyiptomi haderő negyedét képező alakulattal.

A Ré hadtestet a hettiták egy meglepetésszerű rohammal szinte teljesen elpusztították, Ramszesznek alig volt ideje hadrendbe állítani az Ámon hadtestet, hogy visszaverjék a hettitákat, míg meg nem érkezik az erősítés a folyón átkelő Ptah hadtesttől. Muvatallisz előtt állt a lehetőség, hogy az egyiptomi hadsereget részenként számolja fel. Számításait a saját hadserege húzte keresztül, amelyik az egyiptomi tábor elfoglalása után fosztogató hordává változott.

Az egyiptomiak visszavonultak, és noha maga Ramszesz kitüntette magát személyes bátorságával (legalábbis az egyiptomi feliratok szerint), mégis alig menekült meg a fogságba eséstől. A csata végéről két verzió maradt ránk: az egyik szerint egy válságos pillanatban váratlanul feltűntek az Amurruból – nyugatról, Libanon területéről – érkező segéderők (tengerészek, amurrui zsoldosok) és visszaszorították a hettitákat; az egyiptomi sereg újra egyesült, és kis híján bekerítette a hettita sereget, de Muwatallis harci kocsijai rendezetten visszavonultak az Orontés túlpartján várakozó gyalogságukhoz. A másik változat szerint a testőrség kivágta magát, és megmentette Ramszeszt, aki elmenekült a hadszíntérről.

Következmények

II. Muvatallisz a csata után fegyverszünetet kért Ramszesztől. A két napig tartó, hatalmas vérontással járó csatában mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, mégis mindkét oldal nagy győzelemnek állítja be; Ramszesz szinte minden templomában nagy gonddal megörökíti az eseményt, ahol állítása szerint hősiességével egymaga döntötte el a csata sorsát, míg a hettita feljegyzések szerint az egyiptomiaknak kellett meghátrálniuk.

A hettiták nem sokkal később visszafoglalták Kádest és Amurrut, és elfoglalták az Egyiptomhoz tartozó Upét, ahol Hattuszilisz lett a helytartó. Ramszesz serege súlyos veszteségeket szenvedett, és képtelen volt további területeket foglalni. Egyiptom befolyása egyre csökkent a hettitáké javára. Az eldöntetlen csatát követő presztízsveszteség Ramszesz dicsekvő feliratai (mint például az Abu Szimbel-i) ellenére felkelések sorozatához vezetett az egyiptomi birodalmon belül, és a fáraó egészen a 10. uralkodási évéig nem tudott véget vetni a hettitákkal való nyílt ellenségeskedésnek.

A két birodalom közötti konfliktust végül II. Ramszesz uralkodásának 21. évében az új hettita királlyal, III. Hattuszilisszel megkötött békeszerződés zárta le. A békét Hattuszilisz ajánlotta fel, akinek birodalmát a növekvő asszír fenyegetés veszélyeztette.

A Hettita Birodalom nem sokkal élte túl a békeszerződést, ugyanis Krisztus előtt 1200 körül - vagyis 7 évtizeddel a Kádesi csata után - egy Európa felől érkező népvándorlási hullám, amit a történészek a "tengeri népek támadásaként" emlegetnek, elsöpörte hatalmukat.

Harmat Árpád"

Ez a hivatalos álláspont. Európában a bizonyítékaim szerint magyarok voltak, (Előző menüpontokban rengeteg rovás és képírásos bizonyítékot bemutattam, a legtöbb a saját fordításom!) Ezért ők nem lehettek. Más germán és egyéb népcsoportok hogy hol voltak, kutassák a történészeik. Asszíria sivatagi népei pedig gyülekeznek, beszivárognak, előírás a kötelező szaporodás, 12 fiúnak kell lennie. Aki van, az úr, -  asszúr az istenük neve, természetesen 1 isten ő is, háborús bandák - habiruk kezdik el gyilkolászni az istenük nevében a fölműves lakosságot...Hogy mi söpörte el Hétországot, még kutatjuk. -szerk-

2011-12-08.

Folytatás a következő lapon...

(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)