171,A magyarok bevonulása a Nílus-völgyébe
Bevonulás a Nílus völgyébe
" A punti (=fenti) néptartalékból a harmadik és egyúttal leghatalmasabb kivándorlás Dél-Egyiptomba irányult, s Kr. e. 4000-3600 között zajlott le
(Egyiptom térkép).
A nép nagy tömege ment errefelé, miután megelőzőleg már elözönlötte Núbiát és Etiópiát.
Akik a Nílus völgyében szálltak meg, azok egyik csoportja az I. zuhatag körül MAKARA-KA országban állapodott meg, (Magyar+kő=ország)
a többiek pedig feljebb, az I. zuhatag és Théba (=Tubi, galamb) közé eső területet vették birtokba, egészen a Vörös-tenger partjáig.
Ismét mások a tengerparton még feljebb vonultak és a Sinai-félsziget ( Szín, a hold neve volt) déli nyúlványában, a Szuezi-öböl és az Akabai-öböl közötti részen szálltak meg. Ez a honfoglalás hét úr vezetése alatt ment végbe, akik ennek megfelelően HETH AR: Hét úr~ országának nevezték hazájukat. Ezt a nevet viselte a Théba központtal megszervezett déli zóna és a Sinai-félsziget említett darabja is.
A bevonulók, akárcsak a Kánaánba és Föníciába igyekvők, valamennyien a termékenységi vallás hívei voltak és istenüket Mén, Bak és azok rokonszavaival nevezték.
Kormányuk székhelyét is ~A+mén Honnak (AMUN ON) nevezték, melynek másik neve a galambjairól (tubáiról) híres Théba lett.
A Sinai terület is a termékenységi isten védnöksége alatt állt, északi tartománya MONI-TA: Méni Ta, a déli pedig a BAKHU: Bak (hona) volt. Ma is van nálunk Bak-hon, mai írásunkkal: Bakony.
A két tartományt itt is egy MAGARA nevű vízfolyás választotta el egymástól.
A Dél-Egyiptomba telepedett magyarok magukkal hozták és megőrizték megelőző hazájukban használt szimbólumaik közül a hosszú csőrű hangyászt, az oroszlánt és a nagy szárnyú sast.
Déli vonatkozású szimbólumot kapott a folyton íróasztala mellett ülő Tudó (Toth), a pávián majmot t.i., amelyet a fenekén lévő két vörös folt jellemez. A déli hazából eredt a királyi törzs neve is: Mén. Ezek a bevándorlók sohasem felejtették el földrajzi eredetüket s ennek megdelelően az etiópokat vérszerinti rokonaiknak tartották, azokat említve sohasem tették a nevüket író hieroglifák után az "idegen" értelemmeghatározót.
Különösen a TA-NA: - Nagy Tó~ környékét emlegették, amelyhez korábbi lakóhelyük legszebb emlékei fűződtek. Herodotos feljegyzései szerint a nép Etiópiában hátra maradt részlege is megtartotta emlékezetében a rokonságot és Egyiptomról úgy vélekedtek, hogy az nem más, mint az etiópiaiak gyarmata. Van Engaru-ka, Hungár kő.
Az egyiptomi és etiópiai nép kapcsolata nem is szakadt meg idők múltával sem. Az egyiptomiak az ott megszokott fűszerekért, drágakövekért, tömjénért és párducbőrért időnként vissza-visszatértek, kockázatos utazásokat vállalva.
Ha már most térképre vetítjük a ponti magyar néprajok északra vonulását: Mezopotámiában, a Földközi-tenger partján és a Nílus völgyében való letelepedésüket, megállapíthatjuk, hogy Kr. e. 3500 táján már mindenütt elérkeztek az árpádi magyar gyarmatok és államok közvetlen szomszédságába.
A Termékeny Félhold két lenyúló sarkában egymással farkasszemet néző királyságok keletkeztek és közöttük a viszony egyre kényesebbé vált.
A Régi Kelet egyetemes történetében idegmegfeszítő pillanat volt ez, mert rövidesen sor került az azonos fajú és azonos nyelvű két nép egységének fegyveres erővel való kialakítására.
A XII. dinasztia idejéből származó egyik jelentés leírja, miként utaztak vakmerő vállalkozók Puntba. Az utasok a Vörös-tengeren mentek, útjuk nehéz volt: NEHES IT,
hajójukat tépték a habok: TEPNEK HEBET.
Egy másik hasonló célú utazás szárazföldön történt és az utasok az etiópiai
Nagy Tó királyának, TO-NOT-IR, országába igyekeztek.
Útvonaluk egy ROHANU folyó völgyében vezetett (a mai RAHA valóban a TANA táján ered) és leírásukból a nem-magyar tudós ilyen részleteket közöl az
eredeti fonetikát követő átírásában: ODA HALT, ADA BEHALT: .Oda hajt, oda behajt. "
(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)
2011-11-26.
